Nem szeretnénk hosszú vallástörténeti elemzésbe bocsátkozni, ezért csak dióhéjban foglalnánk össze a fontosabb tudnivalókat.

Húsvétkor eredetileg a 40 napos böjt végét ünnepeljük, valamint Jézus haláláról és feltámadásáról emlékezünk meg. Vallási vonatkozásban Jézus 40 napos önmegtartóztatását is ki kell emelni. Mozgó ünnep, amely egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel. Így a tavasz és vele kapcsolatban a megújulás ünnepe is egyben.

 A húsvét, mint a nevében is rejlik, a böjt utáni első alkalom volt, hogy az emberek húst vettek magukhoz.

Nekünk magyaroknak a második legnagyobb családi ünnepünk, hagyományokkal teletűzdelve.

 Húsvéti Hagyományok, avagy mi miért kerül az asztalra?

A 40 napos böjt befejeztével, kis túlzással lehet kijelenteni, hogy a húsvét a bőség és új remények ünnepe. Hagyományai nagy része, az asztalra került ételekhez kapcsolódik.

A húsvéti bárány a legősibb húsvéti jelképek egyike és története még Krisztus halála előtti időkre nyúlik vissza, de mégis szorosan összekapcsolódik. A húsvét eredetileg zsidó ünnep volt és a bárány az egyiptomi rabságból való megszabadulás szimbólumává vált, mert kiszabadulásuk szorosan összefüggésbe hozható vele. A keresztény kultúrában Jézust testesíti meg, a mindennapos életben pedig a megújulással, újrakezdéssel és a megtisztulással hozható összefüggésbe. Ezek nyomán vált hagyománnyá, hogy a húsvéti lakoma elképzelhetetlen volt bárányos húsételek nélkül. Napjainkban már csak Erdélyre jellemző, hogy efféle tradicionális ételek kerülnek az asztalra.

A húsvéti sonkához, már kevésbé fűződik vallási eredet, sokkal inkább keresendő a vidéki paraszti családok történetében. A tél hagyományosan a disznóölés időszaka volt, és mint tudjuk hűtő-, és fagyasztószekrények hiányában a húsok tartósítására más módszert kellett eszközölniük felmenőinknek. A böjt a sonka számára az érlelés és füstölés időszaka volt, és lejártával a hús legnemesebb része kerülhetett az ünnepi asztalra sok más finomság mellé. Így vált a sonka a húsvét elengedhetetlen jelképévé. Bizonyos vonatkoztatásban a sonkát is tekinthetjük a megújulás jelképének.

A tojás az élet újjászületésének és termékenységnek legősibb jelképe, valamint a család összetartozást szimbolizálja. Népi hagyományok szerint a családnak a tojást együtt kellett elfogyasztani az ünnepi asztalnál, hogy a családtagok mindig visszataláljanak egymáshoz. Vallási vonatkozásban azért válhatott szimbólummá a piros tojás, mert a piros szín Krisztus vérét jelképezi. Természetesen sok legenda és találgatás maradt fel a piros tojás eredetével kapcsolatban is, ha csak webshopunk szolgáltatási régióit nézzük, akkor is számtalan érdekes történetre bukkanhatunk, melyet hamarosan meg is szeretnénk osztani veletek.

A kalács csak úgy, mint a kenyér a bőséget és a jólétet jelképezi.

A torma is fontos része a húsvéti asztalra felkerült ételeknek. Babonák, hiedelmek lengik körül, de vallásos tölte is van. A torma jelképezi az ecet keserűségét, amit a katonák Jézusnak adtak szomjúságának enyhítésére. Régi népi babona szerint viszont az erős íze elűzi a rossz szellemeket.

 Nyuszi és a locsolkodás

A húsvéttal kapcsolatos hagyományok köre akkor lesz teljes, ha nem csak az asztalra kerülő ételek kapnak főszerepet.

A húsvéti nyúl eredete is vitatott, ahány ország annyi legenda lengi körül. Dióhéjban talán annyi, hogy a nyúl maga is a termékenység jelképe, illetve a tavasz hírnöke, de talán a legnagyobb jelentősége a gyermek folklórban keresendő, a gyerekek ugyanis hisznek a húsvéti nyúlban, aki ajándékot hoz nekik.

A locsolkodás magyar hagyomány. A szokásról szóló írásos feljegyzések egészen a XVI. századig nyúlnak vissza – miszerint a fiúk és férfiak vízzel locsolták meg a lányokat, asszonyokat, hogy azok mindig üdék és frissek maradjanak – és a termékenység elősegítése volt a fő célja. Másrészről pedig vallásos eredetű vonatkozása is van, hiszen utal a kereszténységre és arra a bibliai történetre is visszavezethető, hogy a Krisztus sírhelyét őrző katonák víz locsolásával szerették volna elhallgattatni a jeruzsálemi asszonyokat, hogy Jézus feltámadását ne vigyék hírül.